Méghogy nincsen cenzor és nincs törlés :-)
Amikor nyugdíjasnak álcázva magam hű komzárként bókolok a templommal szembeni önkényuralmi jelképes műtárgynál.... -még az elképzelésen is röhögök, pedig sokszor hajtottak ki minket oda- szóval, hithű proletárként, keresve elvtársaimat már megjeleníthető a városi fórumon a napi sirám. Megint csak sikerült az öngól kedves elfogulatlan cenzorunk :-)
Ezek a fentebb említett elvtársak három nagy halmazban találhatók meg. Az egyik az átvedlettek, felfele bukottak, gazdasági pozíciókban élősködő megélhetési politikusok csoportja, akik bárhol feltűnhetnek, akár valami papundekli szövetség, vagy bank, vagy himbilimbimegoldó menager poszton. Sőt váltogatva is, innét oda onnét ide! A másik halmaz, a csendesen meghúzódó nyugdíjas, aki várja a harmadik halmazba való átlépést, ami maga az elmúlás. De térjünk csak vissza az első halmazhoz. Összefutottam ma egy első halmazba sorolható elemmel. Nem akárhol, hanem egy autópálya melletti benzinkúton. Ő is időnként a fővárosba suhan, hiszen kicsiny kis vízfejű országunknak minden ötödik polgára ott él, a GDP nagyrésze ott termelődik, oda csoportosult majdnem minden importőr, hivatal. Nevezzük emberünket Pé.nek, hiszen így ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. Panaszkodott, milyen messze vagyunk a fővárostól, milyen rossz ez így, milyen drága a benzin, milyen drága a pályamatrica... itt eszembe jutott nagyanyám: "aki sír attól kell elvenni" szóval sírás tovább... pedig, ha kicsit korábban születek... biztos jutott volna nekem is a jóból... most már csak a hitelben felélt jövő képe maradt, ezt kell szeretnem, és hallgatnom a szökevények sírásást. Akiknek ott kellett volna lenniük november hetedikén, ahol szoktak.. olyan kis hangulatos pofavizitek voltak azok a megemlékezések, kölcsönösen jópofizva, ez hiányzik szerintem mindenkinek, hiszen arra emlékszik vissza szívesen a proletárból kipolgárodott adófizető, mert akkor volt fiatal és még nem kellett szedni ezt a drága gyógyszert mint ma. Ezt tudtam meg Pé elvtárstól, aki kedves konszolidált úriember formát öltött így 2007-re. Olyan jót beszélgettünk, kár, hogy sosem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha az ész érvényesülhet a párt helyett egykoron. Aztán végszóként megkaptam, hogy azért "azvoltámajó"... neked bazzzmeg, gondoltam magamban, aztán mentem tovább, hogy be tudjam fizetni a sok munkába megfáradt nyugdíját. Ez is csak egy nap volt, és eggyel közelebb amikor boldog nyugdíjas leszek, és a városi jegyzőnőnk kedvenc kis rétinégerei szorgalmas munkával lépnek a helyemre és fizetik be az én nyugdíjamat. Húúúúú most elaludtam és álmomban írtam...???
